1. Döntsd el, milyet szeretnél, aztán a szüleiddel beszéld meg!

2. Ha beleegyeztek, közösen válasszatok egyet, ha találtatok boltban, menhelyen, vagy tenyésztőnél.

3. Szerezzétek be a holmijait: Kaja, ha kell: póráz, nyakörv, kis kosár ketrec,vagy kutyaház attól függ, milyen állatot választasz, esetleg kis ruhácska, hajkefe, fertőtlenítő, stb.

4. Ha megvan, várd meg, míg megszokja az új helyet!

5. Foglalkozz vele!- Naponta etesd meg vagy többször(Szintén az állat fajtájától függ!)

                           - Ellenőrizd, van-e vize!

                           - Sétáltasd! Ha sok időd nincs, legalább hetente 2xszer!!

                           - Fésüld meg a bundáját, szőrét!

                          -  Ha koszos, fürdesd meg!

                          - Vágd a körmét!

                          - Simogasd sokszor!

                          - Menj oda hozzá gyakran, és játssz vele!

 6. Ha beteg, vidd állatorvoshoz!

7. Ne feldkezzél meg róla!

8. Ne játtsz vele úgy, mint egy játékbabával, főleg amikor megjönnek a barátnőid!

9. Szeresd!

 :) Ezek lennének az alapok, aztán sorba haladunk!

             by: Anna

Házinyúl

A házinyúl (Oryctolagus cuniculus var. domestica) az emlősök (Mammalia) osztályának a nyúlalakúak (Lagomorpha) rendjébe, ezen belül a nyúlfélék (Leporidae) családjába tartozó faj, az európai üregi nyúl háziasított változata. A házinyulat haszonállatként elsősorban húsa miatt tartják, emellett prém-, hobbi-, és labornyúl tenyésztés is folyik. Házi kedvencként a törpe fajták terjedtek el, de erősen terjedőben van a különleges színezetű vagy extrém küllemi jegyekkel (pl. hosszú szőr, nagy test, igen hosszú, vagy lógó fülek, különleges színezet) bíró fajták társ- vagy díszállatként való tartása is.

A nyúl háziasítása

A házinyúl domesztikálása (háziasítása) már az ókorban elkezdődött, bár egészen egyértelműen csak a 14. században lehet erre bizonyítékot találni. Az üregi nyúl, házinyulaink őse Észak-Afrikában és a Pireneusi-félszigeten volt őshonos, elterjedését nagymértékben emberi beavatkozásnak köszönheti. Az ókori Egyiptomból fennmaradt falfestményeken rabszolgák áldozati állatokat, közöttük hosszú fülű nyulakat is szállítottak. Feltevések szerint az ókori Egyiptomban nagy számban, szakrális (vallási) célból tartott húsevő állatokat a szapora nyulak húsával is táplálták. A nyulak húsát természetesen az ember is szívesen fogyasztotta.

A nyulat az Ószövetségben Mózes a tenyésztett állatok között említi, de húsának fogyasztását tiltja. Annál jobban kedvelték az ókori Rómában, ahol a frissen született nyúl húsa különleges csemegének számított. Hatalmas, falakkal körülvett kertekben, az ú.n. leporáriumokban tenyésztették a nyulakat. Az esetleges kiszökéseket nem tudták kivédeni, így az állatok mindenhol elterjedtek Európában, az egész római birodalom területén.

A középkorban a nemesi kastélyok kertjeiben, vadaskertekben éppen úgy megtalálhatóak voltak a nyulak, mint a szerzetesek kolostoraiban. A tartási körülmények és a felhasználás alapvetően nem változott: a szerzetesek böjtös eledelként fogyasztották a rómaiak csemegéjét. Ekkoriban kezdődött a házinyulak fajtáinak kialakulása. Angliából igen nagy testű, lógó fülű „istállónyulakról” érkezik hír, Flandria szintén nagy testű nyuláról, a 12 kg-ot is elérő Angevinről híres.^[1]

Délkelet-Ázsia (Thaiföld) kolostoraiban „ezüstszínű” nyulakat tenyésztenek buddhista szerzetesek. A nyulak már nem mentek különlegességszámba: megjelentek a szegényebb családok, a köznép vidéki istállóiban, portáin is. A városiasodás egész folyamata alatt és az Európán kívüli földrészek gyarmatosítása során az emberek magukkal vitték a kis helyen is tartható, olcsón takarmányozható nyulaikat élelemforrásként, de állatszeretetből is.

A 19. században a tenyésztési kedv magasra csapott a nyúltartók köreiben. A már meglevő különféle típusú nyulakból és a spontánul jelentkező küllemileg elváltozott (lógó fül, hosszú vagy rövid szőr stb.) nyulakból fajták sokaságát tenyésztették ki: óriásnyulakat, törpenyulakat, különleges egyedi rajzolatos (foltos) nyulakat, lógó fülű, azaz kosorrú nyulakat, bársonyos, a normálisnál rövidebb szőrű (rex) nyulakat, hosszúszőrű nyulakat (angóranyúl, rókanyúl) és még folytathatnám. A legtöbb nyúlfajta tenyésztése húshasznúnak indult. Napjainkban ez a folyamat- az új fajták kitenyésztése - tovább folytatódik. Mivel a haszon (hús) nyulak csaknem kizárólag hibridek, így a haszonnyúltenyésztők manapság vagy hibridalapanyagot állítanak elő bizonyos fajták tenyésztésével, vagy magukat a hibrideket szaporítják tovább.

Sokkal népszerűbb azonban a nyulak sport (kiállítási)- és hobbi- (kedvenc-) célra történő tenyésztése

A házinyúlról általánosságban

Megjelenése

A házinyúl, ősével az üregi nyúllal együtt a nyúlalakúak rendjébe tartozik. A mezei nyúltól való faji elkülönülés egyik bizonyítéka, hogy az üregi nyúl és így a házinyúl is, 4 metszőfoggal rendelkezik, míg a mezei nyúl egy párral. A faji elkülönülésnek más bizonyítéka is van, így a kromoszómaszám 22 pár, a házinyúlnál, míg a mezeinél 24 pár. Kizárólag növényevő, rágóizmaik igen fejlettek, fogaik pedig folyamatosan nőnek, ezért állandóan koptatniuk kell.^[3]

A kifejlett házinyúl tömege 1,5 kg-nál kezdődik, a legnehezebb óriásnyulak viszont akár elérhetik a 12 kg-ot is. A test hossza 30–70 cm között változhat. A házinyúl testfelépítése, mint a legtöbb emlősállatnál, fejre, törzsre és végtagokra tagolódik. A fej tojásdad, jellegzetes hosszú fülekkel, amelyek nagyon fontosak az állat hőháztartására nézve, mivel a nyulaknak igen kevés verejtékmirigyük van, ezért aztán a fülükön keresztül adják le a felesleges hőmennyiséget. Hallásuk igen jó, ezért egymás között az emberek számára nem, vagy csak alig hallható hangokkal kommunikálnak.

A fej erőteljes, a homlok domború. A bak (hím) nyulak feje erőteljesebb, „burkoltabb” lehet. Néhány törpenyulat, mint például a Holland „színes” törpenyúl, igen kicsi fülekre szelektáltak, a Kosorrú nyulaknak pedig fajtájukra jellemző, lógó fülük van. Az orrnyílások mellett tapintó „bajusz” szőrök találhatóak. A nyulak szeme viszonylag nagy, periférikus látásuk oldalra kiváló. Jellegzetesen hasadt „nyúlajkuk”, állandóan mozgó orrocskájuk egyedi és mulatságos látvány. Az orrmozgatás, szaknyelven orrjáték a szaglás elősegítésére, de kommunikációra is szolgál. A nyulak álla alatt található egy mirigy, amelynek váladékával megjelölik (álldörzsöléssel) a sajátjuknak ítélt dolgokat. Ez a szag az ember számára nem érzékelhető.

A nyulak nyaka igen rövid, szinte átmenet nélkül illeszkedik a törzshöz. A nyúl mellkasa széles és mély, a háta széles és jól izmolt, mely az ugráló helyváltoztatáshoz nélkülözhetetlen. A hát erősebben vagy gyengébben, de minden esetben ívelt. Az arányos törzs háromszor olyan hosszú, mint a nyúl szélessége, de itt is lehetnek kivételek. A nyúl hasa feszes, 3-4, ritkán 5 pár csecsbimbója van. A törzs rejti a belső, életfontosságú szervrendszereket: a keringési-, légzési-, emésztési- valamint a szaporító szervrendszereket.

A házinyúl végtagjai, a mellső és a hátsó lábak jellegzetesen az ugráló helyváltoztatás céljára módosultak, szorosan a testhez simulnak. A mellső végtagok viszonylag rövidebbek, egyenesek, a nyúl testét a talaj fölé emelik. Egyéb ugró mozgással közlekedő állatfajokhoz képest (ugróegerek, kenguruk) viszonylag jól fejlettek. Ennek oka, hogy a nyulak ásnak és például tisztálkodásra is intenzíven használják mellső lábaikat.

A hátulsó végtagok nagy combizomfelülettel rendelkező, erős testrészek, összetéveszthetetlen faji bélyegei minden nyúlféle fajnak. Talpon járó állatok, a talajjal érintkező lábfelület megfelel az emberének. Rövid, inas, szikár alsó lábszár és erős combok alkotják a hátsó végtag többi részét. A végtagok rövid ujjakban és erős karmokban végződnek. A nyúl apró, bolyhos farka egyenes, általában a tomporához simul, mert fenntartva hordja. A nyúlkommunikációban játszik szerepet, például az udvarló baknyúl billegeti.^[4]

Táplálkozása

növényeket igen nehéz megemészteni, főleg a növényi sejtfalakat alkotó cellulózt, ezért a házinyúlnak különleges "emésztőkészüléke" van. A nyulaknak a megevett táplálékot főleg a vakbelükben mikrobiális segítséggel kell lebontaniuk, így a gyomruk aránylag kicsi – itt történik a könnyen emészthető tápanyagok lebontása és felszívódása - a vakbelük jól fejlett. Viszont a vakbélből az alaposan megemésztett, vitaminokkal és fehérjékkel teli táplálék a vastagbelükbe kerül, majd távozik szervezetből. Ezt a nyúlnak újra el kell fogyasztania. Meg is teszi, általában az éjszakai órák valamelyikében, teljes nyugalom esetén. Ezt szaknyelven cökotrófiának nevezik.

A lágy bélsár szőlőfürtszerű, kicsi, lágy, a nyúl közvetlenül a végbeléből az ajkaival szedi ki és egészben nyeli le. Ez létfontosságú számára, a vitamin- ásványi anyag- és fehérjetartalom végett, e nélkül elpusztulna. A valódi bélsár a klasszikus, mindenki által ismert nyúlbogyó.

Házinyúl elnevezése ivar és életkor szerint

A kifejlett hímivarú nyúl neve baknyúl. A nőivarú kifejlett nyúl elnevezése nőstény, fialás után anyanyúl. A vemhes anyanyúl fialás vagy ellés során fiókákat hoz a világra, amelyek összessége az alom. A nyúlfiókák elnevezése a fészek elhagyása után szopós nyúl vagy kisnyúl, választás után választott nyúlról beszélünk. Ha a növendék tenyésztés céljából van nevelve, akkor tenyésznövendékről, ivar szerint elkülönítve növendék bak vagy növendék anya az állat elnevezése. Ha a növendék tartásának hizlalás a célja, akkor hízónyúlról beszélünk.

A házinyúl fajtáinak csoportosítása

A házinyulak fajtáit szerte a világon számon tartják, küllemüket, fajtajegyeiket fajtaleírásokban, úgynevezett standardekben rögzítik. A hivatalos nyúlkiállításokon ezek alapján dönti el a nyúl-küllembíró, hogy az adott nyúl mennyire felel meg a fajtaleírásnak, és ez alapján dönti el, milyen minősítést (megfelelő-jó-igen jó-kitűnő-kiváló), esetleg címet, díjat (fajtagyőztes) kaphat az állat.

Arra a kérdésre, hogy hány házinyúlfajta létezik, nem lehet egyértelmű választ adni. Minden országban az illetékes nyulakkal (is) foglalkozó egyesület dönti el, melyek hazájukban az elismert fajták. Léteznek olyan esetek, ahol bizonyos frissen kitenyésztett fajtákat nem engednek kiállítani, a fajták száma meghaladhatja a 200-at is.

A nyúlfajták hasznosítási irány szerinti csoportosítása:

• hústermelő fajták
• prémtermelő fajták
• hús- és prémtermelő (kettős hasznosítású) fajták
• gyapjútermelő fajták
• sport- és hobbifajták
  

  Testnagyság szerinti csoportosítás

• • Óriásnyulak: 5, de inkább 5,5 kg tömeget meghaladó nyúlfajták
  • Közepes testű nyulak: -3,5 – 5 kg-os testtömegű nyúlfajták
  • Kistestű nyulak: -2 – 3,5 kg-os testtömegű nyúlfajták
  • Törpenyulak: -0,9 – 2 kg testtömegű nyúlfajták
  • A legtöbb házinyúlfajta vad őséhez hasonló állagú és hosszúságú szőrzetet visel, ezt nevezik „normál szőrzetnek”. De nem csak ilyenekből áll a nyúlvilág.

Szőrzet minősége szerinti csoportosítás

• Normál szőrű fajták
• Hosszúszőrű fajták – Angóranyúl, Rókanyúl
• Rövidszőrű fajták – A bársonyszőrű Rex nyulak

Mindkét csoportosítást együtt használják a kiállításokon, de általában a testsúly szerinti csoportosítás élvez előnyt.

Nyúl-fajtacsoportok a kiállításon

A nyulak hivatalos kiállításain nehéz dolguk van a bírálóknak. A sokféle fajtaleírás megzavarhatja a legtapasztaltabb szakembert is. Így a bírálatnál egy új fajtacsoportbeosztás lép be, mindegyiknél meg van adva, hogy milyen tulajdonságokat vegyen elsődlegesen figyelembe, és mely tulajdonságokkal lehet kissé elnézőbb.

Egyszínű nyúlfajták

Kissé becsapós, mert ide tartoznak az üreginyúl-ős sávozott szőrszálaival és annak változataival rendelkező nyulak is. Viszont a fehér színű nyulak NEM ide nyertek besorolást.

Pédafajták: óriásnyulak, bécsi kék és fekete nyúl, új-zélandi vörös nyúl, alaszka nyúl, nagy-és kis csincsilla nyúl, havanna nyúl, holland „színes” törpenyulak.

Tarka nyúlfajták

Ide tartoznak azok a többszínű nyulak, melyek jellegzetes „jegyekkel” és színeloszlással rendelkeznek.

Példafajták: fehér hotot nyúl, kaliforniai nyúl, türingiai nyúl, csernyulak, orosz nyúl.

Rajzolatos nyúlfajták

Ide is többszínű nyulak tartoznak, de a rajtuk elhelyezkedő színes foltok elhelyezkedését, egységes színét nagyon szigorúan bírálják el. Például az orron levő „lepke”-rajzolatnak szabályosnak kell lennie, a legkisebb eltérések is pontlevonást, sőt kizárást is jelenthetnek!

Példafajták: angol tarkanyúl, tarka óriásnyúl, holland tarkanyúl, japán tarkanyúl, háromszínű „dreifarben” nyúl.

Ezüstözött vagy gyöngyözött nyúlfajták

Speciális színük miatt kerültek külön csoportba, és ezt a jellegzetes tulajdonságukat bírálják a legszigorúbban.

Példafajták: nagy ezüstnyúl, kis ezüstnyúl, gyöngymókus nyúl.

Albínó és egyéb fehér színű nyulak

Idetartozik minden hófehér nyúl. Még a bécsi fehér nyúl is, pedig ez a fajta csak egy speciális génmódosulás miatt fehér színű, és a többi fajtával ellentétben a szemei kék színűek.

Példafajták: fehér óriásnyúl, új-zélandi fehér nyúl, hermelin törpenyúl, bécsi fehér nyúl.

Speciális szőrzetű nyúlfajták

A nem normál szőrzete rendelkező nyulak részére. Itt a szőrzet a bírálat legfontosabb része.

Példafajták:

• Normálisnál hosszabb szőrű nyúlfajták: angóranyulak (mémet, francia), rókanyulak (normál és törpe)
• Normálisnál rövidebb szőrű nyulak: rex nyúl, kis rex nyúl, törpe rex nyúl.
• Normálistól szőrzetfényességben eltérő nyulak: szatén nyúl.
  

  Házinyúl
  Természetvédelmi státusz
  Háziasított
  Rendszertani besorolás
  Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Csoport: Glires Rend: Nyúlalakúak (Lagomorpha) Család: Nyúlfélék (Leporidae) Alcsalád: Valódi nyulak (Leporinae) Nem: Oryctolagus Faj: O. cuniculus Alfaj: Oryctolagus cuniculus domestica
  Tudományos név
  Oryctolagus cuniculus domestica

Különleges emésztőrendszere van

Kedveli a zöld növényeket

Megrágcsál mindent ami elékerül

Vörös Új-zélandi nyúlkommunikáció

Fekete-cser nyúl

Hermelin törpenyúl

Törpe rex bak

Tiziano: A Madonna és a nyúl (1530)

A teknősök nagyon kis aranyos állatok, de őket se, mint más állatokat se szabad elhanyagolnunk.

A hüllők közé tartoznak.Csontos páncélzat borítja őket.A vízi teknősök ragadozók-bár növényt is esznek-a szárazföldiek meg növényevők lassú mozgásaik miatt.

A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt: a magas nőnem, az alcsony férfinem.

A teknősök rendjének a Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos, a mocsári teknős. Emellett számos teknősfaj él hobbiállattartóknál, legjellemzőbb a vörösfülű ékszerteknős. A felelőtlen teknőstartók által szabadjára eresztett ékszerteknősök az őshonos mocsári teknősök állománycsökkenését okozhatják, mivel azonos élettérben élnek.

A teknősök közismerten lassan haladnak szárazföldön. Nagy-Britanniában két elkóborolt teknősről feljegyezték, hogy egyikük 8 hónap alatt mindössze 2,9 kilométerre, másikuk 3 hónap alatt 5 kilométerre távolodott el gazdájától.

A legkülönbözőbb helyeken fordul elő. A két véglet a tenger és a sivatag.

Feketével a szárazföldön és a mocsarakban élők, kékkel a tengerben élő teknősök.

Kültakaró

Ovális, dobozszerű testük szilárd vázát csontvázuk és az irharétegben elhelyezkedő jól fejlett bőrcsontok alkotják. A teknősök nem vedlenek, hanem szarulemezeik felületesen lehámlanak. Bőrmirigyeik nincsenek. Alsó állkapcsuk két szára között megtalálható az úgynevezett mósuszmirigy, amely a párzási időszakban jellegzetes szagú váladékot termel.

Teknősök csontváza

1. koponya	9. ötödik lábujj
2. nyakcsigolya	10. csigolák
3. lapocka	11. vívómellény
4. felkarcsont	12. medencecsont
5. singcsont	13. keresztcsonti csigolya
6. sugár	14. szárkapocscsont
7. első lábujj	15. sípcsont
8. harmadik lábujj

Egy Archelon csontváza

Légzés

Légzésük jellegzetes, ugyanis szilárd páncéljuk lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását. Mikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, a nyitott orrlyukakon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe. A szárazföldi teknősök szabályos időközökben kinyújtják nyakukat a páncélból, ilyenkor a tüdő kitágul, és levegő áramlik be, majd amikor visszahúzódnak a páncélba, a levegő kiáramlik a tüdőből.

Teknős testfelépítése

1. szem	9. páncél	17. gyomor
2. nyaki teknő	10. karom	18. máj
3. teknőgerinc	11. hátulsó végtagok	19. bél
4. középső teknő	12. farok	20. hólyag
5. oldali teknő	13. nyelőcső	21. végbél
6. fari teknő	14. légcső	22. emésztőgödör
7. fej	15. tüdő	23. végbélnyílás
8. mellső láb	16. szív

Anyagcsere

A teknősök hidegvérű vagy változó testhőmérsékletű állatok, életük felét alvással és napozással töltik. A napozásra részben azért van szükség hogy testüket felmelegítsék.

Télen bizonyos teknősfajok hibernálódnak, hogy túléljék a nagy hideget. Anyagcseréjük lelassul, ebben a fázisban kevesebb energiát használnak, kevesebbet esznek hogy teljesen kiürüljön az emésztőrendszerük, majd belépnek a hibernációba.

Párosodás

A hüllők, köztük a teknősök is belső megtermékenyítéssel szaporodnak. Minden teknős lágyhéjú tojással szaporodik.

A hímek a párzási időszakban gyakran harcolnak a nőstényekért. A mocsarakban élő teknősök hosszú karmokat növesztenek, hogy a párzás során meg tudjanak kapaszkodni a nőstények hátán. A nőstény teknősök a párzás során mindig visszahúzzák a fejüket és mellső lábukat a teknőbe, hogy a hím jobban hozzáférjen a kloákához, mivel így a hátsó részük kidudorodik a páncél alól. Minden teknősnek van pénisze, a kínai lágyhéjúteknősé kicsi és kétágú. A víziteknősök kizárólag vízben párzanak.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Keringés

A teknősök szívében a jobb és a bal kamra még nincs tökéletesen elkülönülve, az oxigénben dús és szegény vér keveredik egymással. Anyagcsere folyamataik lassúak. Az olyan területeken, ahol nagy a hőmérséklet-különbség, a teknősök a fagy vagy a szárazság ellen védekezve beássák magukat a talajba. Ilyenkor a légzésük és szívműködésük csökken, de nem szűnik meg teljesen. Sok teknősnek okozza vesztét a túl korai tavaszi felmelegedés. Ilyenkor ha a föld az erős napsütés hatására eléggé felmelegszik előjönnek, s ha ezután hirtelen erős éjszakai fagy jön, nem tudnak elég gyorsan visszabújni téli rejtekhelyükre.

Növekedés

A teknősök életük végéig növekednek (bár az öregek már nagyon lassan), akár a páncéljuk alakját is megváltoztatják kissé. Így az öreg teknősök gyakran laposabbak és hosszabbak, testük is fakóbb. Nagyon hosszú ideig élnek és ivarérettek. Az ékszerteknősök 15~20, az óriásteknősök 150~200 évig élnek.

Védelem

Sok fajt törvény véd, ami azt jelenti hogy a birtoklását, eladását, gyakran szabályozzák. A CITES (Washingtoni egyezmény) védi őket. Aki megszegi ezeket a törvénykezéseket pénzbüntetésre vagy szabadságvesztésre számíthat. Sajnos Ázsiában a teknőshús ínyencségnek számít. Sok teknőst ér úgy halál - akárcsak sok delfint és bálnát - hogy halászhálóba gabalyodik.

Védett teknősfajok:

Részlet a Teknős és a Nyúl című meséből

Média lejátszása

Teknősök Madridban

1.kategória:

• Batagur baska - Batagur teknős vagy tuntong
• Clemmys muhlenbergii - Muhlenberg-víziteknős
• Geoclemys hamiltonii - Hamilton-teknős
• Kachuga tecta - indiai fedélteknős
• Melanochelys tricarinata - bordás koromteknős
• Morenia ocellata - burmai gyűrűsteknős
• Terrapene coahuila - coahuilai dobozteknős
• Testudo kleinmanni - egyiptomi teknős
• Geochelone nigra - galápagosi óriásteknős vagy elefántteknős
• Geochelone radiata - sugaras teknős
• Geochelone yniphora - angonoka teknős
• Gopherus flavomarginatus - mexikói üregteknős
• Psammobates geometricus - déli sátorteknős
• Apalone spinifera - tüskés lágyhéjúteknős
• Aspideretes gangeticus - gangeszi lágyhéjúteknős
• Aspideretes hurum - pávaszemes lágyhéjúteknős
• Aspideretes nigricans - fekete lágyhéjúteknős
• Dermochelys coriacea - kérgesteknős
• Pseudemydura umbrina - ál-huszárteknős
• Cheloniidae család - Tengeriteknősök

Média lejátszása

Tengeriteknős úszása

Halászhálóba akadt Közönséges cserepesteknős

2.kategória:

• Dermatemys mawii - Tabasco-teknős
• Callagur borneoensis - callagur teknős
• Clemmys insculpta - északi víziteknős
• Lissemys punctata - indiai leffentyűsteknős
• Peltocephalus dumerinialus - Duméril-folyamteknős
• Erymnochelys madagascariensis - madagaszkári folyamteknős
• Podocnemis faj az összes - folyamteknősök
• Terrapene carolina - karolinai dobozteknős
• Terrapene nelsoni - pettyes dobozteknős
• Terrapene ornata - díszes dobozteknős
• Testudinidae az összes ami az elsőben nem szerepel - szárazföldi teknősök

3.kategória: (Kizárólag a megnevezett fajok ghanai populációit érinti!)

• Trionyx triunguis - afrikai lágyhéjúteknős
• Pelomedusa subrufa - merevmellű sisakteknős
• Pelusios adansoni - Adanson-sisakteknős
• Pelusios castaneus - barna sisakteknős
• Pelusios gabonensis - csíkos sisakteknős
• Pelusios niger - fekete sisakteknős

Rendszerezés

A rendbe az alábbi alrendek és családok tartoznak:

Indiai csillagteknős (Geochelone elegans)

Közönséges levesteknős (Chelonia mydas) egy Hawaii melletti korallzátonynál

Odontochelys a legrégebbi ismert teknős nemzetség

Nyakrejtő teknősök

A nyakrejtő teknősök (Cryptodira) alrendjébe 11 család tartozik

• aligátorteknős-félék (Chelydridae)
• tengeriteknős-félék (Cheloniidae)
• kérgesteknősfélék (Dermochelyidae)
• Tabasco-teknősfélék (Dermatemydidae)
• iszapteknősfélék (Kinosternidae)
• nagyfejűteknős-félék (Platysternidae)
• mocsáriteknős-félék (Emydidae)
• földiteknősfélék (Geoemydidae)
• szárazföldi teknősfélék (Testudinidae)
• kétkarmúteknős-félék (Carettochelyidae)
• lágyhéjú teknősfélék (Trionychidae)
• Meiolaniidae - kihalt

Nyakfordító teknősök

A nyakfordító teknősök (Pleurodira) alrendjébe 2 család tartozik

• kígyónyakúteknős-félék (Chelidae)
• sisakteknősfélék (Pelomedusidae)

Teknős a kultúrában

A teknős számos mítoszban és vallásban a halhatatlanság és bölcsesség szimbóluma.

Az egyik Hindu isten, Kurma, egy teknős.

Nyugaton főleg a lassúságáról híresült el (pl. A teknősbéka és a nyúl című mese, "Lassú, mint a teknős").

Teknősök
Evolúciós időszak: kora triász–holocén PreЄ Є O S D C P T J K Pg N
Mocsári teknős (Emys orbicularis)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Hüllők (Reptilia) Rend: Teknősök (Testudines) Linnaeus, 1758
Alrendek
Nyakrejtő teknősök (Cryptodira) Nyakfordító teknősök (Pleurodira)
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Teknősök témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Teknősök témájú médiaállományokat. A Wikimédia Commons tartalmaz Teknősök témájú kategóriát.

××××××××

Ha teknőst akartok tartani, akkor mindenképpen terráirumban vagy akváriumban tartsátok!

Így rendezzük be a helyüket!

Vízben élő teknősök:
Napozó: megvilágított száraz rész, amire sokféle megoldás létezik: égetett agyag, sima lapos kő, üveggel leválasztott száraz rész, vízszint magasságban egy beragasztott vízszintes üveglap, műanyag, parafa, kis sziget.Kell készítenünk még egy feljárót amin az állatok gond nélkül ki tudnak jönni a napozóra.
Vízinövények:csak vízinövények és nem mérgező nedvességkedvelő mocsári fajok jöhetnek szóba, ugyanis a teknősök biztosan megdézsmálják őket.
Világítás: A teknős szereti a napot, szívesen napozik. Ezért egy-két nagyobb követ is helyezzünk az akváriumába. Tavasztól őszig rendszeresen napoztassuk, a tűző napot azonban kerüljük. Télen a napot mesterséges fénnyel is pótolhatjuk. A természetes vagy mesterséges megvilágítás azért szükséges, hogy az állatok az éjjel és nappal váltakozását vagy az évszakok váltakozását érzékeljék.
Hőmérséklet: A meleg nagyon fontos a teknősöknek. Az egészen pici, pár cm-es ékszerteknősnek 25-28 °C-os hőmérséklet a megfelelő,mind a vízben, mind a víz feletti légtérben. Ennél melegebb vagy hidegebb már káros. A felnőtteknek jó a szobahőmérsékletű víz.
Tisztítás:
Az ékszerteknős érzékeny a piszkos vízre, könnyen kaphat betegséget tőle. Mivel a víz alatt fogyasztják el táplálékukat, és odais ürítenek, ezért a vizük gyorsan tele lesz bomlástermékekkel. Ráadásul ők csak ebből tudnak inni!Tisztításkor a teknősöket kivesszük és egy lavórba, vagy más ideiglenes helyre tesszük őket. Kivesszük az összes berendezést,majd a vizet (az egészet vagy 2/3-át) leszívatjuk egy csővel. Az üveget lemossuk, s ha kell citromlével átitatott vattával áttöröljük, majd leöblítjük. Visszahelyezzük a berendezést, és az akváriumot megtöltjük vízzel. Végül a teknősöket is visszaeresztjük megszokott helyükre.Ha nem akarunk kétnaponta vizet cserélni, érdemes egy szűrőt beszerezni. Kétfajta szűrő létezik: a belső és a külső vízszűrő. A belső a vízben van, és egy pici motor hajtja át a vizet a berendezésen, és az megtisztítva folyik ki. A külső szűrő az akváriumon kívül helyezkedik el, ahová egy pumpa nyomja fel a vizet. Ez áthalad a szűrőközegen és a tiszta víz egy másik csövön visszafolyik az akvaterráriumba.

Szárazföldi teknősök
1-2 m2-es helyre van szükségünk. Itt is csak egy, maximum két teknőst helyezhetünk el. Minden teknősnél érvényes az, hogy minél nagyobb a hely, annál jobb.Két-három állatnak már legalább három négyzetméter nagyságú férőhelyre van szüksége. A terráriumot homokkal, földdel, kövekkel, fadarabokkal és bújóhelyekkel lehet és kell elrendezni. Ügyeljünk arra, hogy egyaránt legyen meleg és hűvös terület. A talajt kétnaponta meleg vízzel öntözzük meg. A terrárium talaja vastag (8-10 centiméter vastagságú) réteg kerti föld legyen, használhatunk darált kókuszháncsot is. Virágföldet - ha lehet - ne használjunk a benne lévő műtrágya miatt.
Elég jól tűri a hőmérséklet ingadozást. Csak arra kell figyelnünk, hogy hasonlók legyenek a körülmények, mint a természetes élőhelyén. Télen és ősszel 18-25°C, nyáron a 20-35°C megfelelő. A hősugárzó alatt lehet akár 45°C is. Éjszaka egy kicsit vegyük le a fűtést. ősszel és télen 10-15°C, nyáron pedig a 15-22°C elegendő. Ha van rá lehetőségünk, akkor nyáron tegyük ki a szabadba. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor UV-lámpát kell beszereznünk, hogy a teknősünknek megfelelő legyen a csont- és páncélképződése. A teknősünket hetente kétszer, 70 cm-es távolságból kell "UV-lámpáznunk". Ilyenkor ne használjunk infralámpát is. Ne tartsuk a teknősünket az erkélyen!

 

 

Ennyi lenne egyenlőre a tekikről. Remélem, tetszett.

Ötlet: Osváth Szabina

Írta: Incze Anna

Most a papagájokról írok.

Ötlet: Osváth Szabina

A papagájfélék (Psittacidae) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe tartozó egyik család.

A család mérete nem minden rendszertani felfogás szerint azonos, egyesek alcsaládként ide sorolják a lórikat és a kakadukat is, mások ezeket külön családoknak tekintik. Ez utóbbi álláspont szerint 10 alcsalád, 83 nem és 366 faj tartozik a családba.

Nevezetesek intelligenciájukról: 2008-ban például egy tokiói arapapagáj tett szert hírnévre azzal, hogy fél perc alatt szétszed egy ördöglakatot;^[1] beszédtevékenységük messze túlmutat a puszta ismétlésen: olykor összetett kérdések megválaszolására is képesek.^[2] Díszállatként minden fajból szívesen tartják őket, kétségkívül az egyik legnépszerűbb és legismertebb madárcsalád a világon.

Papagájfélék
Zöldszárnyú ara (Ara chloroptera)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes) Család: Papagájfélék (Psittacidae) (Illiger, 1811)
Alcsaládok
Nestorinae Strigopinae Psittrichadinae Loriculinae Micropsittinae Psittacinae Platycercinae Pezoporinae Psittaculinae Arinae

Igaz az a beszéd, hogy a papagájok vissza mondják az ember beszédét(ami nem mindig előnyös:)). De nem minden faj.

Kokó, a négy éves jákópapagáj tojó rendszerint üdvözli látogatóit. Közép-Afrikában ezeket a madarakat ősidők óta úgy hívják: „pampakaj", ami annyit tesz: fecsegő, locsogó. Kokó tehát genetikailag kódolt dolgát teszi, ha egész nap be nem áll a csőre. Ehhez a mutatványhoz azonban nem csupán hangutánzó képesség, hanem magas fokú intelligencia is szükséges.

Az utánzó papagáj ugyan manapság kiszorulni látszik a cirkuszi porondokról, ám tenyésztők szerint az attrakció vonzereje nem csökken. A faj igazán elkötelezett barátai azt mondják: a papagáj olyan, mintha kis emberke lenne kalitkában. Csak néha kedvesebb. És emberibb.

A papagáj név

A papagáj elnevezés az arab babbagá szóból származik. Ennek eredete pedig egy afrikai nyelv, valószínűleg a Sierra Leonéban beszélt temne vagy timneh nyelv pampakaj szava, ami „fecsegőt” jelent, és az ott honos jákópapagájt jelöli.^[3] Így kerülhetett az arab kereskedők közvetítésével a madárral együtt az elnevezés is Európa számos nyelvébe, így az olaszba (papagallo), görögbe (papagasz), németbe (Papagei), oroszba (попугай) és a magyarba is.^[4] Franciául a papagáj neve perroquet (a Pierre személynév becézett formája, tehát „Peti”), ami talán egy hajdani híres példány neve után terjedt el. Innen származik a madár angol parrot neve is.

Megjelenésük, felépítésük

Számos fajuk feltűnő, élénk színekben pompázó tollruhájáról ismert, de vannak szerény megjelenésűek is. Bár tollazatukban bármilyen szín előfordulhat, messze a legjellemzőbb színük a zöld.

Nyakuk rövid és a lábuk is meglehetősen rövid. Külső lábujjaik hátrafelé nyúlnak, és sok fajnál (az egészen fiatal fiókák kivételével) vetélhetőek is. A legtöbb papagáj nemcsak arra képes, hogy egyik lábával megragadja táplálékát, de azt lábával a csőréhez is tudja (és szokta) emelni, ami más madaraknál nagy ritkaság. Csőrkampójuk belső oldalán kemény reszelőlécek futnak, alsó csőrkávájuk durva, tompa. Nyelvük húsos. A nagyobb testű fajok csőre annyira erős, hogy még a dióéhoz hasonlóan csonthéjas termések héját is fel tudják törni. Az ennyire erős izmoknak azonban nagyobb csontokra kell tapadniuk, ezért a papagájok feje testükhöz viszonyítva meglehetősen nagy.

Testhosszuk fajonként igen különböző: a legkisebb mintegy 9 cm, a legnagyobb 1 m körüli.

Életmódjuk, élőhelyük

Kizárólagosan növényevők. Főleg gyümölcsön és magvakon élnek. Közismert alakú, erős csőrükkel feltörik, szétzúzzák és szétforgácsolják a magvakat, így készítve elő azokat az emésztésre. Ennek érdekében az alsó csőrkávára kampósan ráboruló felső kávát az orrnyílások mögött található ízülettel képesek koponyájuk irányába is mozgatni. Alsó csőrkávájukkal és nyelvükkel a felső káva reszelőléceire tolják, szorítják a szétzúzni kívánt magvakat.

Többségük a fák lombkoronájában élnek, de más madaraktól eltérően az ágakon nem ugrálnak, hanem kúsznak-másznak, nagyobb távolságokra repülnek. Ennek érdekében mászás közben sok faj nemcsak a lábaival, de a csőrével is kapaszkodik – általánosságban elmondható, hogy a papagájok csőrüket és lábukat nemcsak ügyesen, de összehangoltan használják.

Az óvilági faunabirodalomban egyes szavannalakó fajok megtanultak a föld felszínéről táplálkozni és a talajon futni, sőt, a földön is fészkelnek, de szinte valamennyi ilyen faj termeszdombokban, sziklák vagy lejtők odvaiban és gödreiben költ; igazi fészket nem rak – az általános szokástól eltérően egy fajuk, a barátpapagáj nagy, társas fészkeket épít.

Fehér tojásaikból a fészeklakó fiókák többnyire csupaszon bújnak ki, és amíg fel nem cseperednek, a két szülő közösen gondozza őket.

Sok faj nagy, lármás csapatokban él, ami igen feltűnővé teszi őket. Ennek ellenére kevés ragadozó zsákmányolja őket, mert rendkívül éberek.

Felhasználásuk

Feltűnő tollazatuk, jó emlékezőtehetségük és kiváló hangutánzó készségük miatt számos fajuk kalitkában tartott díszmadárként közkedvelt.

Sárga-kék ara (Ara ararauna)

Barátpapagáj (Myiopsitta monachus)

Szürkepapagáj (Psittacus erithacus)

Nincs 100%-os garancia arra, hogy egy papagáj beszélni fog. Ám a szelíd, hím ivarú hullámosok egyedtől függően meglepően jó hangutánzást is produkálhatnak.

Melyik papagáj beszél?

Mielőtt bármilyen fajt említenék, nem árt leszögezni, hogy nincs 100%-os garancia arra, hogy egy papagáj beszélni fog. Ám a szelíd, hím ivarú hullámosok egyedtől függően meglepően jó hangutánzást is produkálhatnak (érdekességként: a legtöbb szót, mondatot beszélő papagáj is egy "harlekin" hullámos, ám nekünk is volt hullámos tojónk, amelyik eltanulta a pennant dallamos füttyét). Kevésbé jó hangutánzók, de néhány szót, dallamot eltanulhatnak a hím nimfák is. Mindkét fajta papagáj kistermetű, és kedvező áron beszerezhető.

 

 

 

Felsorolok néhány papagájfajtát a hangutánzó készségük alapján, a teljesség igénye nélkül:

• pyrrhura - egyes egyedei jó hangutánzók
• polytelis - egyes egyedei bírnak némi hangutánzó képességgel, mely szavak eltanulására is kiterjed.
• laposfarkú papagájok (elsősorban a rozellafélék) - hím egyedeik - mint pl. a pennant - dallamokat is eltanulhatnak, de egy barnard hímtől már beszédutánzás is várható
• aratingák - egyes egyedeik jó hangutánzók, de meglehetősen hangosak (érdemesebb olyan fajt választani, mint a barnatorkú, esetleg a valamelyest "ricsajosabb" nappapagáj, a nagyobb aratingák közül a kékfejű, amelyik talán kicsit kevesebbet kiabál a hasonló méretű ékfarkúaknál)
• szenegáli papagáj - hangutánzása jó, de főként dallamok eltanulására korlátozódik, áruk a netes viszonteladók irreális kínálatával ellentétben 150 euro körüli
• kisebb sándorpapagáj-félék (szilvafejű - és szakállas papagáj) - jó hangutánzók, kevésbé hangosak, mint a nagyobb rokonaik
• vörösszárnyú papagáj - "hobbimadár" tartók körében kevésbé ismert könnyen szelídülő, jó hangutánzású fajta, egyre elérhetőbb áron
• lórik - szinte minden egyedük jól beszél, az adott helyzethez alkalmazza a szavakat. A fenti madarakhoz képest kissé magasabb árkategóriába esnek (fajtától függően 200-500 euro), speciális eleséget igényelnek, a szivárványos alfajok egyedei ivaréretten általában csipkelődőssé válnak.

"Közép-nagy" beszélő papagájok
 

• nagyobb sándorpapagájok - többségükben jó hangutánzók (4 költő kínapapagájunkból 3 tud emberi szavakat kiejteni (vagyis a tojók is "beszélhetnek"), miként mindkét nagysándor hímünk is jó hangutánzó)
• sziklapapagáj - jó hangutánzó, de meglehetősen hangos, így társasházba semmiképp nem ajánlom
• királypapagájok - az ideális lakótársak, megfelelő méretű helyen tartva nem kiabálnak, a hímek kifejezetten jó hangutánzók, szelíd példányaikra nem jellemző a más papagájoknál gyakran jelentkező ivarérett korbani csipkelődés
• kisebb amazonpapagájok (pl. fehérhomlokú) - esetenként meglehetősen hangosak, de általában jó hangutánzók.

Persze a felsoroltakon kívül még számos olyan papagájféle van (pl. Pionites, Pionus fajok), mely hangutánzásra "hajlamosak", de kevésbé elterjedtek, így beszerzésük sem egyszerű, áruk ezért meglehetősen borsos.

Összefoglalva

A leendő lakótárs kiválasztásakor mindenképp számításba kell venni, hogy esetleg mégsem fog beszélni, de ettől függetlenül még nagyon kedves, szelíd madárka lehet. Amelyik papagáj 99%- ban biztos, hogy beszél, az a jákópapagáj, de őt csak annak ajánlanám, aki a nap felét a madárral tudja tölteni, mivel stresszérzékeny, tolltépésre és öncsonkításra kifejezetten hajlamos. Ezek a kellemetlen tulajdonságok megjelenhetnek más papagájoknál is. Jellemzően, minél értelmesebb egy papagáj, annál érzékenyebb a nem megfelelő bánásmódra.

 

Írta: I.A.

  :)

Tényleg nem?

Sok mindent lehet! Próbáld ki!

1. Menj ki vele az udvarra vagy játszótérre, és labdázzatok, vagy bújócskázzatok(tudom hülyén hangzik, de lehet, főleg kutyákkal!) Kergetőzzetek!

2. Főzzél neki valami fincsit!

3. Öltöztesd fel!

4.Dobj el neki dolgokat, akár a kedvenc játékát, vagy bármit, amit nem féltesz az összerágástól se :)!

5. Dugj el neki a kertben tárgyakat, és nézd meg, visszahozza-e!

6. Építs neki a szobádban vagy az udvaron akadálypályát!

7.Csinálj vele,,interjút"! Fényképezd, és játsszd, hogy ő egy modell!

8.Füröszd meg!

9. Szeretgesd!

10. Csinálj neki egy menő frizut!

11. Rajzold le!

12. Vagy csak üljetek egymás mellett és élvezzétek egymás társaságát!

13. Esetleg ha van több állatod, próbáld meg őket egymással összegenerálni, hogy együtt játszanak!

14. És még sok minden mást, csak a fantiziádra lesz szükséged!

Jó mókázást!

:)

By: I.A.